A Freeszfe Egyesület hallgatóinak tartott workshopot Tarr Béla a CEU épületében. A falak, ahonnan egyszer már kiüldöztek egy egyetemet, most egy másik egyetem menekülőinek biztosítanak lehetőséget a munkára. Tarr Bélával, az SZFE-t elhagyó és az ottmaradó hallgatókkal forgattunk.
Öt európai egyetem veheti át formálisan a Színház- és Filmművészeti Egyetem 150 hallgatóját: az intézmények vállalták, hogy elismerik a diákok eddigi kreditjeit, és segítik őket abban, hogy tovább folytathassák a munkát az oktatóikkal a Freeszfe Egyesületen belül. Közben az oktatás már megkezdődött a Freeszfe-n, ahol hamarosan Tarr Béla is tanítani fog.
„A hitleri múlttal azonosulást a neonácik frusztrációjuk ellen gyógyszerként használnák, de valójában méreg, és fertőzésszerűen terjed” – mondja a szerző, akinek Herscht 07769 című, új regényében egy kétarcú angyal számol le a rasszistákkal.
A világhírű rendező szerint nem is kell egy rendezőnek, operatőrnek, színésznek diploma.
Idén lett húszéves a díj, az ünnepélyes díjátadót viszont egyelőre keresztülhúzta a járvány.
A rendező közleményben tiltakozik azért, hogy a filmjét felhasználják a Színház- és Filmművészeti Egyetem megszállására.
Ne térjünk vissza a „normalitásba” a koronavírus-járvány után, a világnak változnia kell! – így összegezhető az a felhívás, amelyet 200 világhírű művész, illetve kutató-tudós jegyzett, és a kezdeményezők között első körben egyetlen magyarként Tarr Béla filmrendező írt alá. Azóta sok más magyar művész, illetve tudós is csatlakozott a kezdeményezéshez.
Kétszáz világhírű művész és tudós mellett a rendező is úgy gondolja, hogy amiben ma élünk, az végső soron abnormális, ezért nem folytatható.
Lakhatási válság, alkoholizmus, párkapcsolati és szexuális erőszak. Tarr Béla első nagyjátékfilmje, a Családi tűzfészek olyan szociális problémákról szól, amelyekkel 41 év után is foglalkoznunk kell. Ezért nagyszerű, hogy Pass Andrea elővette a filmet, és elkészítette annak színpadi változatát. Ha azonban választani kellene, akkor lehet, hogy inkább Tarr rendezését ajánlanánk.
A múlt héten elhunyt Rajk László színes és kreatív építészi, látványtervezői munkáival több műfajban is maradandót alkotott.
A világhírű magyar filmrendezőnek lassan tízéves az utolsó filmje, de a rendezést nem hagyta abba. Legutóbb júniusban, a Bécsi Ünnepi Hetekre készített hajléktalan emberekről előadást. Azért nem dolgozik Magyarországon, mert nem szeretne kompromisszumokat kötni.
A magyar filmes életét ugyan lezártnak tekinti, de egy különleges alkotással készült az osztrák művészeti fesztiválra.
Nyolc évvel ezelőtt visszavonult a rendezéstől, de neve még mindig fogalom. Az idén negyedszázados legemlékezetesebb filmje, a monumentális Sátántangó, ez alkalomból felújítva mutatják be a berlini filmfesztiválon. Tarr Béla elmesélte a hvg.hu-nak, hogy egy gerincműtét vár rá, nagyon hisz a fiatalokban, és hogy egy japán festmény lökte a Sátántangó felé.
A New York-i artpunk egyik alapszemélyisége, a "punk keresztanyja", Patti Smith Krasznahorkai László klasszikusát, a Sátántangót olvassa.
Tarr Béla nem unja, de sokallja a fesztiválokat, a díszdoktorságot, az életműdíjakat. A rendezőnek az életműdíjak is a terhére vannak, ennek oka, hogy nem tudja már hová tenni őket, és az értékük is devalválódott. A mai film pedig már nem az ő nyelve.
A BBC egy 100-as listán gyűjtötte össze az elmúlt 15 és fél év legjobb filmjeit, a világ 177 kritikusának közreműködésével. Két magyar rendező három műve is szerepel a listán.
